► Amikor a veszély már nincs ott, de a tested még mindig riadót fúj
Ebben a posztban most egy másfajta testi tünetről, nyomasztó teherről írok. Arról, amikor a félelmeid egy konkrét külső dologhoz kötődnek, és észrevétlenül elkezdik irányítani ez életed.
Arról, amikor a félelem
👉 beszűkíti a lehetőségeidet
👉 beleszól a döntéseidbe
👉 alkalmazkodásra kényszerít nap mint nap
Például ha
• félsz a repüléstől, akkor nyaralásnál, munkalehetőségeknél vagy családi kapcsolatok ápolásánál csak az autóval elérhető távolságok jöhetnek szóba
• lámpalázad van, és minden megszólalás kínkeserves: leizzadsz, remeg a hangod, zavarba jössz, és minden új helyzet újabb traumaként rögzül
• undorodsz a pókoktól, bogaraktól, kígyóktól, vértől vagy a tűtől, ezért minden kiváltó inger ijedelmet hoz, és igyekszel elkerülni
• tériszonyod van, emiatt programokat kell átszervezni, vagy lemaradsz egy gyönyörű látványról
• víziszonyod van, és nem tudsz felszabadultan megmártózni a Balatonban vagy a tengerben
• klausztrofóbiával küzdesz, kerülöd a liftet, alagutat, repülőt, sőt, akár egy MRI-vizsgálat sem kivitelezhető számodra
Bármilyen fóbiával is küzdesz: a félelmed nem irracionális. Viszont ettől még nagyon erős, és szinte minden életterületre kihat.
Gyakran együtt jár azzal, hogy
• nem azt választod, amit igazán szeretnél, hanem amitől kevésbé félsz
• megjelenik az érzés: „velem van a baj”, ami szégyent és önértékelési nehézségeket hoz
• visszautasítasz programokat, ami elszigetelődéshez és félreértésekhez vezethet
• testi tünetek kísérik: légszomj, szapora szívverés, izzadás, remegés, pánikszerű rosszullét
• folyamatos készenléti állapotban vagy, ami hosszú távon kimerít
Fontos tudnod: a fóbiád nem gyengeség. Csak egy tanult félelmi reakció.
Kialakulhat egy konkrét esemény hatására
– gyerekként beleestél a mély vízbe,
– beszorultál egy liftbe,
– fájdalmas orvosi beavatkozásban volt részed,
– láttál egy súlyos balesetet.
De állhat mögötte összetettebb folyamat is: szülőktől átvett félelmi minták, ismételt kontrollvesztés, bizonytalanságérzet gyermekkorban, undorélménnyel társuló helyzetek. És még sok minden más.
Ha pontosan emlékszel arra, mi történt veled, ami miatt például félsz a kígyóktól, azzal már lehet dolgozni.
Nem úgy, hogy „szembenézel vele”, mert akkor újratraumatizálódhatsz. Inkább lassan, biztonságosan, rétegről rétegre lebontva a félelmet. Amikor az ijesztő élmény megtörtént, az agy félelemközpontja mindent rögzített: mit láttál, mit hallottál, mit éreztél. És ha bármi erre emlékeztet, beindítja a védelmi reakciót, a stresszválaszt.
Csakhogy…a valós veszély már nincs ott. De a tested ezt még nem tudja. Ha tudod, mi váltotta ki a félelmet, viszonylag gyorsan helyreállítható az idegrendszer nyugalma. Ha nem tudod, akkor több feltárást igényel, de akkor is jelentősen csökkenthető az idegrendszeri túlreakció.
Amikor a tested végre elhiszi, hogy már nincs veszély:
• a félelem csak egy múló gondolat lesz
• a testi érzetek nem lesznek ijesztőek
• visszakapod a mozgástered az életedben
• csökken a folyamatos készenléti állapot
• nő az önbizalmad és az önértékelésed
• megjelenik egy mély megkönnyebbülés és szabadságérzés
• a döntéseidet nem a félelem fogja irányítani
Ha fóbiával nehezített az életed, írd meg, melyik érint téged. Ha nincs a felsoroltak között, azt is nyugodtan. Akár privát üzenetben is – nem mindenki szeret erről nyilvánosan beszélni.
Nagy eséllyel tudunk rajta segíteni.