► Drasztikus műtét, vagy kíméletesebb megoldás? ✨
Van az a pont, amikor megnyugtat a tudat, hogy megvan a műtéted időpontja.
Huhh, de jó, látom az alagút végét. Igaz, hogy 10 hónap lesz a rehabilitáció, de legalább már látom a megoldást a szalagszakadásomra, porcleválásomra, sérvemre, isiászomra stb…
Igaz, hogy felvágnak, kivágnak, betesznek valamiket, de legalább nem fog fájni. Folytathatom a sportomat, a munkámat, az életemet. 💪
De mi van, ha van másik út is? Ami kíméletesebb? És még az is lehet, hogy gyorsabb? Nem tart majd 10 hónapig?
Mi van, ha a test képes arra, hogy a szalagot, porcot, izmot visszaépítse, vagy éppen lebontsa a feleslegesen túlszaporított sejteket?
Mi van, ha csak nem tudjuk, hogyan lehet ez?
Az agy képes olyan információkat adni a szerveknek, amik alapján rendeződik az elváltozás. 🧠
Csak tudni kell, hogy az agyra hogyan hassunk ez ügyben.
Nagyon tetszett Pál Feri atya múltkori előadásán elhangzott mondata, miszerint „Túl kell járnunk az agyunk eszén”. Nem pont arra gondolt, amire én, de valami hasonlót kell nekünk is tenni ahhoz, hogy elinduljon a gyógyulás, helyreállítás folyamata.
Nagyon sokan kutatták már, hogy az érzelmek hatására a szív felől milyen impulzusok érkeznek az agyba, amik aztán elindítják a szervi választ: sejtek kezdenek szaporodni, vagy éppen sorvadni annak érdekében, hogy túléljen a szervezet (később elmagyarázom, hogyan).
Minden, de minden a túlélést és a fajfenntartást szolgálja a testünkben, a biológiánkban.
Ha pedig igaz, hogy a szervi elváltozások érzelmi konfliktusok következményei, akkor az érzelmi konfliktus megszüntetésével megszüntethető a szervet az agy közvetítésével hátrányosan érintő válasz (leépítés, túlszaporítás). Vagyis „túl tudunk járni az agyunk eszén”.
Fantasztikus!
Hadd mondjak erre egy példát.
Azt mondják, hogy a térd problémája mögött a mozgásban megélt önleértékelés és a makacsság (rugalmatlanság) van.
Lehet, hogy versenyszerűen sportolsz, és a vetélytársad (barátnőd) éppen most került át egy erősebb/jobb csapatba? Vagy jobban megdicsérték, mint téged? Az edző őt favorizálja? Pedig legalább annyira jó vagy, ha nem jobb… Rengeteg munkát teszel bele, és mégis más jut előbbre…
Hogyan éled ezt meg? Nem úgy, hogy „én nem vagyok elég jó”? Nem érzed magad ettől kevesebbnek, rosszabbnak?
Hát dehogynem! Ez konkrétan egy mozgásban (sportban) megélt önleértékelési belső érzelmi konfliktus.
Nem csoda, hogy a testi válaszod erre az, hogy elkezdődik egy leépítés. A térdedben. A szalagod. Vagy ha még súlyosabban éled meg a leértékeltséget, akkor a porcod.
Ha ez tényleg így van, akkor nem lehet, hogy az érzelmi konfliktust kell megoldani? Hogy jobbnak, többnek érezd magad? Vagy legalábbis nem rosszabbnak?
És akkor elindulhat a visszaépítés, mert az agy nagyon okos. Lebont, mert valami nem elég jó, azért, hogy utána építsen egy jobbat. A régi házakkal is ezt szokták tenni. Csak itt most mi éppen megmaradunk a lebontási fázisnál, mert a „szívből” érkező információ hatására az agyi parancs folyamatosan a lebontás. 🏠
Ha pedig a „szívből” (értsd érzelmi oldalról) elindulna az az információ, hogy elég jó vagyok, sőt nagyon jó, akkor az agy megváltoztatná a parancsot, és építené a sejteket ahelyett, hogy bontaná. Egyre jobbakat.
Vagyis a megoldás az érzelmi konfliktus megszüntetése.
Mert akkor megváltozik az agyi parancs. És így értelmet nyer számomra az a mondat is, hogy túl kell járnom az agyam eszén.
Ha pedig azt is tudod, hogyan oldd fel az érzelmi konfliktusaidat, akkor már biztosan nem akarod, hogy felvágjanak, kimetszenek belőled vagy beléd ültessenek különböző kütyüket.
Nem akarlak meggyőzni, hogy higgy benne. Nem tudom, hogy ez az igazság-e.
Azt tudom, hogy rendkívül logikus. És az eddigi tapasztalataim alapján jó példákat látok. A kutatások alapján is.
Hogy hiszel-e majd egyszer ebben, az sem számít.
De legalább most olvastál valami mást is, mint amit eddig tudtál. Egy másfajta szemléletet (vagy ha tetszik, igazságot).
A fájdalom, vagy probléma ezen a módon biztosan nem oldódik meg egy hét alatt, vagy egy hónap alatt. De pár hónap alatt már nagy eséllyel.
Te döntsd el, hogy egy próbát legalább megér-e! ✅
Tudom, értem, hogy most megnyugodtál, mert megvan a műtéted időpontja. Az már jó. Mert a bizonytalanság rettenetesen energiaigényes. Elfáraszt. És most végre van megoldás. Igaz, fájni fog, hosszú lesz, de megnyugtató.
És ez most teljesen rendben is van. Meg fog oldódni a műtéttel. Átmenetileg biztosan. Lehet, hogy hosszú távon is.
De a jövőre nézve tudd, hogy vannak más alternatívák is. Hogy lehet máshogy is.
Ha pedig van jó módszered arra, hogy az érzelmi konfliktusodat megoldd, akkor hajrá! Simán lehet, hogy egyedül is meg tudod oldani, el tudod engedni a fájó érzést, hogy nem vagyok elég jó. Vagy amivel éppen küzdesz.
Olyan is van, aki azt állítja, hogy egyedül megoldja. Teljesen oké, biztos, hogy igaza van. Ő tudja, és nagyon tudatos, ügyes, szerencsés.
De lehet, hogy te nem ilyen vagy.
Ha fájdalmaid vannak, vagy csak elakadtál valahol, és bővebben is érdekel a téma, írj rám, beszéljünk a helyzetedről. Ha tudok, segítek, vagy ellátlak még több információval, hogy tisztábban láss, vagy útmutatást adjak a további utadon.